2008. október 18.

Dr. Szili Katalin beszéde a Nemzeti Csúcson

Mi tehet egy felelősen gondolkodó nemzet? Felkészül a jövőre! Felkészül arra, hogy amikor kudarcot vallanak a közelmúlt jónak tűnő válaszai, együtt újakat keres!

Tisztelt Tanácskozás!

Köszöntöm a megjelenteket!

Az, hogy ma itt ülünk, és az ország sorsát, a polgárok jövőjét hosszútávon szolgáló javaslatokat meg- osztjuk egymással - eszmét cserélünk közös dolgainkról - önmagában fontos eredmény.

Eredmény, mert ilyen széleskörű, felelős tanácskozásra a rendszerváltás óta nem volt példa Magyarországon.

Fel lehet tenni a kérdést: a mai helyzetben egy ilyen jellegű találkozásnak melyek is lehetnek a feladatai, mik azok a reális elvárások, amelyek ezzel a fórummal szemben megfogalmazhatók?

Mindannyian szembesülünk azzal, hogy világunkra zúdult a modern globálkapitalizmus pénzügyi és gazdasági válsága.

Nehezen kezelhető, nagy gazdasági-társadalmi megrázkódtatással fenyegető folyamatok szabadultak el.

Ez a válság nem hagy érintetlenül egyetlen országot sem. A változások különösen veszélyeztetik azokat a társadalmakat, ahol a tartalékok alacsonyak. Ezek az országok jobban kiszolgáltatottak a válságokat kísérő hatásoknak.

Az eddig uralkodó társadalom felfogás vitathatatlannak tekintett dogmái csődöt mondtak. A piaci önszabályozás mindenhatósága, az állam szabályozó szerepének visszaszorítása, a "gyenge állam" tézise és a - a korlátlan dereguláció eddigi gyakorlata nem folytatható tovább.

A világ paradigmaváltáshoz érkezett.

A piaci mechanizmusokat mindenre kiterjeszteni akaró elképzelések erőltetése elveszítette a társadalom támogatását. Ezt már a válság megjelenése előtt lezajlott politikai események is egyértelművé tették.

Ma szerintem nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a korábbi tévedéseinket is belátó és azt korrigáló nemzeti program kereteit, célrendszerét itt vitassuk meg. Az, hogy ez a munka megkerülhetetlen, azt már sokan mondtuk. Hogy ehhez hozzáfogjunk, először stabilizálni kell a gazdaság állapotát.

Látnunk kell az Unió alkalmazkodási stratégiájának körvonalait is, sőt ennek alakításában nemzeti érdekeink erőteljes képviseletével részt kell vennünk.

Az ország mai állapota több tekintetben sem kedvező a válság hatásainak kezelésére. Ezek között az egyik realitás, hogy kisebbségi kormánynak kell megbirkóznia a válság szerteágazó hatásaival.

A kérdés az, hogy ezt a helyzetet miképpen lehet és kell kezelni.

A kormányzat eddigi lépései a nemzetközi pénzügyi válság keltette első hullámokat elhárították. Ebből a munkából az Országgyűlés is kivette részét, azzal, hogy egyöntetű támogatással határozott a magyar betéteseket és pénzpiacot védő intézkedésekről.

Ezért mindannyiuknak köszönet.

Válságkezelő program és cselekvés kell.

Meggyőződésem az, hogy az azonnali - és talán fájdalmas következményekkel is járó - kormányzati cselekvést sem megspórolni, sem helyettesíteni nem lehet. Olyan program kell, amelynek egyik legfontosabb tulajdonsága a ma még nem látható hatásokra történő gyors reagálás is. Egy ilyen programot azonban a kormány csak akkor tud realizálni, ha döntéseit garantált többségi támogatás övezi.

A kérdés nekem ma az, hogy ez a politikai szituáció létrehozható-e?

Készek és képesek vagyunk-e arra, hogy olyan helyzetet teremtsünk amelyben egy cselekvési program közmegegyezésen alapuló védettséget élvez, és a pártok között zajló politikai küzdelem nem terjed ki a válságkezelés kérdéseire.

Ma arról kell beszélnünk, hogy a felelős szereplők között összehangolt válságkezelő programnak melyek a szükséges és elégséges politikai feltételei, amelyeket haladéktalanul meg kell teremteni.

Ennek érdekében a különböző társadalmi és politikai erők készek-e megállapodni, ha úgy tetszik, megkötni a rendszerváltás 2. paktumát, a stabilizáció paktumát!

Ennek keretében a politikai osztály és az ország gazdasági és szellemi elitjének közös feladata, hogy egy gazdasági válsághelyzet társadalmi kezelését célzó cselekvés politikai kereteit biztosítsa.

Aligha van fontosabb teendő, mint a közös cselekvéshez szükséges feltételek megteremtése. Szerintem ez a feladat.

Én ezért jöttem.

Tisztelt tanácskozás!

Javaslom, hogy a nemzeti csúcsértekezlet nyilvánítsa ki, hogy a társadalom a pártoktól stabilizációs megegyezést kíván- a parlament falai között!

Jó tanácskozást, köszönöm a figyelmet!