Zsolnay-láz Pécsett

Pécs metszett arcéle a Zsolnay. A kijelentéssel kívánom jelezni, hogy nem a Zsolnay-tárgyak szépségéről fogok beszélni, hanem a Zsolnay-gondolat súlyáról: a szemléletről, amely Pécs számára helyet és kulturális piacot teremtett.

Hogyan lehetséges az, hogy 150 évvel ezelőtt Zsolnay Vilmos, a zseniális művész és üzletember olyan márkát és olyan szellemi teljesítményt tudott megteremteni, felmutatni, amelyből, ha okos, máig profitálhat egy nemzet, egy város? A válasz összetett, sok tényező együttható függvénye, de végtelenül egyszerű is: a jelen pontos értelmezése, a kortárs európai és globális képzőművészeti trendek precíz ismerete, és nem kevés kockázatvállalás. Tiszteletet érdemlő bátorság az akkor még kisvárosias jellegű Pécsett, ahol épp bontakozóban volt a polgári öntudat, a civil kurázsi, a modernitás. Zsolnay Vilmos azon kevesek egyike, aki már akkor felismerte, hogy Pécs versenyképessége kevésbé függ a hagyományos „telephelyi tényezőktől” – munkaerő ára, képzettsége, infrastruktúra, nyersanyag – sokkal inkább attól az értékítélettől, imázstól, amely a kulturális teljesítmény közvetítésével kialakul. Tudta ő azt, amiről a modern városfejlesztő diskurzus beszél, hogy a kultúra nem csak „marketing” tényező, hanem jövedelemtermelő tevékenység, gondoljunk a kulturális iparra, amely napjainkban a legjövedelmezőbb szolgáltatási szektor egyre inkább növekvő része.

Politikusként, számomra ez a Zsolnay legnagyobb intenciója.

Pályám fontos állomásának tekintem, hogy kedvező irányba befolyásolhattam a Zsolnay örökség méltó elhelyezését célzó törekvéseket. A Zsolnay Emlékbizottság létrehozásával, az ő szakmai segítségével és megyei támogatással sikerült anyagi forrást találnom – mintegy fél milliárd forintot - a 2007-ban átadásra került Zsolnay múzeum felújítására. Az épület maga, Pécs legrégebbi, megmaradt lakóháza. A 14. századi gótikus palotát, a 16. század elején Brodarics püspök építtette át reneszánsz stílusban. Az építészeti remek állapota folyamatosan romlott, lehetetlenné téve a felbecsülhetetlen értékű tartalom, gyűjtemény gondos óvását. Az 1878-as Párizsi Világkiállításon aranyéremmel jutalmazott porcelánfajansz, a Monarchia és nagy európai városok (Bukarest, Kassa, Prága, Bécs, Miláno, Hága) neves köz- és magánépületeit díszítő pyrogránit, a szecessziós kerámiákon páratlan gazdagságban megjelenő sajátos lüszter-technika, és eozin, számos világkiállításon elnyert díj (Párizs 1878, Chicago 1893, Brüsszel 1897, Antwerpen 1930) bizonyította a termékek minőségét, a Zsolnay család européer gondolkodását – noha a Zsolnay gyár létrejötte óta alig volt mentes financiális gondoktól.

A művészi díszedények gyártásának virágkora 1900 körül volt, amikor fiatal iparművészek, Apáti Abt Sándor, Mack Lajos, Nikelszky Géza kezdték meg Zsolnay gyári pályafutásukat, de a század második felében, olyan neves művészek nevei kötődnek a Zsolnayhoz, mint Török János, Gazder Antal, Nádor Judit, vagy a kortárs Nagy Márta, Fürtös György. Ezt a hagyományt hivatott erősíteni a 2008-ban elindított „Porcelán – Pécs - Zsolnay” kortárs design szimpózium, azzal a céllal, hogy neves képzőművészek és fiatal dizájnerek bevonásával a Zsolnay technológiai lehetőségeire alapozva új, innovatív tárgy-együttesek jöjjenek létre. Siker a hozzáadott tudásból van, a szemlélet kortársi értelmezéséből, nem utánérzetekből és historizmusból. Ettől brand a Zsolnay!

Reményeink szerint az épülő Zsolnay Kulturális Negyed lehet a Zsolnay Vilmos által elindított kulturális innováció eredője és egyben fóruma. Nem mondok újat azzal, hogy szerte a világban erős a figyelem az eredeti funkciójukat vesztett, elhagyott, történelmi emlékezetet hordozó terek iránt. Ezek a városi terek ma újból rendelkezésre állnak. Hogy a kultúra, a társadalmi - és a mindennapi élet színterei lehessenek. Pécs számára is adott a trendhez igazodni esély. Vagyis, hogy olyan sűrű közeg jöjjön létre, amely alkotásnak és fogyasztásnak, képzésnek és látványosságoknak egyszerre ad teret. Társadalomtudósok, urbanisták, építészek, képzőművészek, politikusok, és a civil élet képviselői adtak lendületet a jellegzetes városfejlesztési modell megvalósulásának. Új, kortársi tudással valódi, megbecsült helyére kerülhet a modern kori Pécs ikonja. A hamarosan bemutatásra kerülő Zsolnay film pedig egy másik társművészet nyelvén fogalmazza meg a család, a gyár és a hozzá kötődő művészek meghatározó szerepét Közép-Európában. Politikusként hálás vagyok, hogy a megfelelő időben és helyen a Zsolnay brand-építés érdekében befolyásomat érvényesíthettem. Ez a munkám, ez a feladatom.

Dr. Szili Katalin