Szili Katalin: "Nem vagyok főállású konspirátor"

HVG 2008/06. szám DOBSZAY JÁNOS

Számvetésre készül Szili Katalin házelnök (51 éves): megfontolja, hogy van-e esélye a konszenzusos demokráciának Magyarországon, s meddig érdemes részt vennie a politikai közéletben.

HVG: Segítsen megérteni: mi történt azon a múlt heti zártkörű találkozón, ahol - például az MSZP belső ellenzékének is tartott társadalompolitikai tagozat elnökének részvételével - úgymond pozicionálták önt?

Sz. K.: Azokat kellene erről kérdezni, akik ezt nyilatkozták. Amennyiben "pozicionálást" jelent, hogy megvitattuk, hogyan tehetnék eleget annak a parlamenti határozatnak, amely a házelnök kötelességévé tette egy, a fenntartható fejlődés nemzeti stratégiájának megalkotásáért felelős tanács létrehozását, akkor valóban szó esett a jövőbeni szerepemről.

HVG: Talán mégsem véletlen, hogy félreértik. Rendszeresen keményen bírálja a kormányt - nemrég reformdiktatúrát emlegetett -, ám mintha csak retorikai szintre korlátozódna a különállása. A tavaly decemberi egészségpénztári szavazáson elbújt az elnöki pulpitusra, így nem kellett voksolnia...

Sz. K.: Ez pontatlanság, sőt ferdítés: én teljesen egyértelművé tettem az álláspontomat. Például amikor levelet írtam a miniszterelnök úrnak és a frakcióvezető asszonynak, arra kérve őket, halasszuk februárra a döntést, lehetőséget adva a társadalmi vitára, hatásvizsgálatokra. A szavazás napja speciális nap volt, hiszen egybeesett a parlamenti ülésszak végével, amit szokás szerint a házelnök dolga lezárni.

HVG: Végül is az ön kívánsága teljesül, hiszen a jövő héten szavaz a parlament az egészségbiztosításról. Kérdezhetnénk: oszt' mitől lett jobb?

Sz. K.: Nem az én kívánságom teljesült, hanem a társadalomé, aminek én csupán idejekorán hangot adtam. Hogy jobb lett-e, kiderül majd, ha látjuk, a beérkező módosító indítványok mennyiben oszlatják el azokat az aggályokat, amelyeket a köztársasági elnök úr is kifejtett, amikor a törvényt megfontolásra visszaküldte a parlamentnek. Én annyit kértem a frakcióktól, hogy konszenzussal kezdjük az ülésszakot. Itt a szobámban állapodtunk meg arról, hogy jövő hétfőn négyórás részletes vita után kerül sor a szavazásra. Ezt követően vitatja meg a Ház a Fidesz törvénymegerősítő népszavazási kezdeményezését.

HVG: Nyilván nem mondja el, hogyan fog szavazni a törvényről vagy a Fidesz javaslatáról. Vagy most is elnökölni fog?

Sz. K.: Figyelembe véve, hogy az új ülésszakot az elnök nyitja meg, valószínűleg sokat leszek aznap a pulpituson. De hiba lenne, ha most konkrétumokat mondanék, hiszen - mint mondtam -, módosítók híján még senki sem láthatja tisztán, hogy a korábbi hibák mennyiben kerültek orvoslásra.

HVG: A törvény mikéntjétől teszi függővé azt is, hogy támogatja-e a Fidesz kezdeményezte törvénymegerősítő népszavazást?

Sz. K.: Természetesen, mint ahogy az sem mellékes, hogy előtte még frakcióvitánk is lesz. Hozzáteszem - és most hangsúlyozottan nem a politikus, hanem kizárólag a jogász szól belőlem -, ha ebben a kérdésben kiengedünk egy szelepet, s napi politikai játszmák tárgyává válna, hogy a törvényekről referendumokat tartanánk, annak súlyos következményei lennének a képviseleti demokráciára.

HVG: És a március 9-ei referendum? Részt vesz, szavaz?

Sz. K. : Természetesen gyakorolni fogom állampolgári jogaimat. A nagy elosztó rendszereket érintő ügyekben változásokra van szükség. Ami azonban a díjakkal kapcsolatos - számomra helyenként elég populáris vitákkal kísért - népszavazást illeti: jogászként megint csak azt mondom, én mindhárom kérdést a költségvetést érintő, s nem teoretikus témának tartom. Az állampolgároknak alapvetően a választásokon kell ítéletet mondaniuk a kormánypolitikáról, vagyis nem tartom szerencsésnek, hogy ilyen kérdésekben külön népszavazás döntsön.

HVG: Időnként magányos harcosnak tűnik. Vannak stratégiai vagy épp alkalmi szövetségesei?

Sz. K.: Nem vagyok magányos, számos szövetségesem van. Erről sok formális és informális visszajelzést kapok, ami hitet és erőt ad a kritikák ellenében. De számomra soha nem az volt az elsődleges, hogy kikkel tudok szövetséget kötni, hanem az, hogy a baloldali elveket ki hogyan követi. A társadalompolitikai tagozattal akkor kerültem egy platformra, amikor a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt lelkiismereti szavazást szorgalmaztam. Más kérdésekben viszont más körökkel kerültem azonos álláspontra.

HVG: Mostanában a Baja Ferenc vezette szocialista platformmal szokták összehozni...

Sz. K.: Ezekben az ügyekben több a találgatás, mint a valós alap. Eddig egyetlen platformnak, tagozatnak sem voltam a tagja. Most csatlakoztam a szocialista platformhoz, de ez nem jelenti, hogy másokkal ne volnának kapcsolataim.

HVG: Mennyire érzi pozitív visszaigazolásnak, amikor egy-egy erősebb nyilatkozatáért az ellenzék megdicséri?

Sz. K.: Baloldali politikus vagyok, kiérlelt, megszenvedett értékekkel. Nem igazítom véleményemet az ellenzékéhez. A baloldal győzelmét akarom elősegíteni.

HVG: Tart valakivel, valakikkel formális vagy informális kapcsolatot az ellenzékből?

Sz. K.: Sokan bizalommal vannak irántam, de mint pártot, politikai erőt, soha senkit nem kerestem. Házelnökként természetesen köteles vagyok minden féllel párbeszédet folytatni, amit jó szívvel teszek. Annak, hogy 2004-ben lemondtam minden pártfunkcióról, az volt az egyik fő oka, hogy bizalom övezzen az együttműködésben. Nyitott politikusi alkatom van, nem vagyok főállású konspirátor. Bár jól tudom, hogy több helyütt vannak a városban rendszeresen "vacsorák" - érdekes, hogy csak abból lett most hír, hogy én elmentem egy szakmapolitikai találkozóra.

HVG: Hogyan reagálnak a saját táborában arra, hogy ön akkor is tárgyal az ellenzékkel, amikor az diszkreditálja az MSZP pártelnök-kormányfőjét?

Sz. K.: Mindenütt tudják rólam, hogy nem tagadom meg a kötődéseimet. Ebben a rendkívül polarizált térben persze sokan naivnak tartanak, mert hiszek abban, hogy lehetséges és szükséges a párbeszéd a felek között. Ehhez - és nem többhöz - biztosítana fórumot a fenntartható fejlődés tanácsa is.

HVG: Ez a grémium nem valamifajta vetélytársa akar lenni a miniszterelnök által létrehozott tanácsoknak, kerekasztaloknak?

Sz. K.: Nem, mert más a dolga. Itt hosszú távú stratégia kialakítása folyik, hogy pontosan tudjuk, hogyan is fog kinézni 2020 vagy 2025 Magyarországa. Az elmúlt pár évben kialakult körülöttem több tucat kitűnő emberből álló szakértői gárda, akiknek java része nem tagja semmilyen pártnak, de elkötelezettek egy emberközpontú társadalom mellett.

HVG: Amit naivitásnak mond, más olvasatban azt jelentheti, ön többet megengedhet magának, mint párttársai. Aligha lehet ugyanis olyan alacsony az MSZP támogatottsága, hogy az ország egyik legnépszerűbb politikusaként ne juthasson be a parlamentbe. Magyarán: nincs vesztenivalója.

Sz. K.: Téved: nekem nagyon sok vesztenivalóm van. Nem tegnap kezdtem a politikát, és akkor azt is elhatároztam - s ehhez tartom is magam -, hogy csak addig fogom csinálni, amíg nem vagyok görcsös, amíg nem kell föladnom a véleményemet. Ha azt látnám, hogy nincs eredménye az erőfeszítéseimnek, s politikusként nem tudok többé másokat szolgálni, felállnék. Nekem a politikai egzisztencia nem létkérdés.

HVG: Nem merült föl önben, mint a Fidesz ősbölényeiben, akik nem akartak bajuszt akasztani a pártelnökükkel és elmentek polgármesternek, hogy szűkebb pátriája, Pécs első embere legyen?

Sz. K.: Ha én egyszer kiszállok a pártpolitikából, akkor ebben a formában valószínűleg teljes egészében kiszállok. Elképzelhetetlen számomra, hogy oldalazzak: erről lemondok, de ott elindulok; kilépek az ajtón, de fél lábbal még bent maradok. Ez nem az én világom. Nem is olyan sokára - talán már ez év vége táján, de mindenképpen még 2010 előtt - el fog jönni a számvetés ideje. Akkor majd magam is mérlegre teszem, mi az, amit el akartam, s mi az, amit el tudtam érni, s hogy ebben a politikai klímában az én adottságaimmal mit tűzhetek még ki célként magam elé. Ahogy nincs pótolhatatlan ember, én sem vagyok az.