"Ki kell igazítani a rendszerváltást" Interjú Szili Katalinnal az Országgyűlés szocialista elnökével

Az MSZP nem képviselheti azt, hogy minden csak és kizárólag a tőke logikája alapján működjön - vallja az Országgyűlés szocialista elnöke. Szili Katalin erősítené a pártban a baloldali értékek képviseletét.

Magyar Hírlap - 2007. február 16.- Németh Era

- Az MSZP tágabb vezetése megegyezett a főbb posztok elosztásáról. Érdemes ezek után kongresszust tartaniuk?

- Hát, azért van még néhány kiadó hely, egy-két pozíció, ahol kettős jelölés van. Az MSZP demokratikus párt, és arra is igény van, hogy a pártvezetés csapatként működjön. De sokaknak el kell gondolkodniuk azon, hogy a választás alapvetően mégiscsak azt jelenti, hogy több jelölt között lehet dönteni.

- Ön végül miért nem indult egyik posztért sem?

- Úgy gondolom, most házelnökként tehetek legtöbbet a baloldalért. Maradtam annál az elvnél, ami a 2004-es tisztújításnál a legfőbb szlogenünk volt: fontos a belső demokrácia. A pozíciómból adódóan meghívott vagyok azokra a testületi ülésekre, amelyeken a stratégiai döntések születnek. De azt hiszem, érzékelhető, hogy az MSZP már túl van a kongresszuson. Most inkább arra kell koncentrálnunk, hogyan politizálunk a lényeges társadalmi kérdésekben. Vallom, hogy egy párt akkor tud demokratikus szervezetként megjelenni, ha belső demokráciájával is példát mutat. Így tudja képviselni a főbb értékeket: a közösségvállalást és az igazságosságot. Remélem, a kongresszus után a baloldali értékeket vállalva tesszük a dolgunkat, s a kormány intézkedéseivel kapcsolatban érvényesíteni tudjuk ezt az értékrendet.

- Hogyan tudná a párt erre terelni a kormányt?

- Fel kell hívnunk a figyelmet arra: nem képviselhetjük azt, hogy minden kizárólag a tőke logikája alapján működhet. Nem mindennek alfája és ómegája a gazdaság. Most különösen szükség van arra, hogy az embereket foglalkoztató kérdésekben érzékenységet mutassunk. Az országban zajló történések mélyebbek, mint ahogy arról a felszínen beszélünk: a vizitdíjtól a gázszámlákig, a konvergenciaprogramtól a nemzeti fejlesztési tervig. A rendszerváltáskor mindannyian egyetértettünk abban, hogy egy szabad, demokratikus országot akarunk. Erős középosztállyal, széles rétegek számára a felemelkedés lehetőségének biztosításával. Most azzal szembesülünk, hogy ötszázezren mély szegénységben és hárommilliónyian a létminimumon élnek. És még számosan érzik magukat a rendszerváltás vesztesének. Ezért van szükség a váltás kiigazítására, új politikára. Az MSZP-re jellemző egységet pedig úgy kell felmutatni, hogy belül megtartjuk sokszínűségünket. Akkor tudunk néppárttá válni, tömegeket megszólítani, ha belül is biztosítjuk több társadalmi osztály képviseletét. Ezért nem lehet zárójelbe tenni az elmúlt ötven évünket sem, az is közös történelmünk.

- Az MSZP-ben viszont épp a platformok, tagozatok működésének szigorítására készülnek. Ön szerint nem kérdőjelezhető meg a szocialista-szociáldemokrata értékek képviselete?

- A média szeret ellentétpárokat bemutatni: az MSZP-ben vannak változást akaró reformerek és maradiak. Ez hamis beállítás. Azok, akik a hangsúlyokat máshová teszik, nem maradiak. Nem minden működhet a nemzetközi nagytőke logikája alapján. Ha úgy gondolják, hogy a kis- és középvállalkozásokat, a hazai tulajdonú gazdaságot erősíteni kell, igazuk lehet. Ők foglalkoztatják ugyanis az emberek háromnegyedét. A munkajövedelmeket is arányosan kellene adóztatni a tőkejövedelmekkel. Egy baloldali értékeket vallónak ezt kell vállalnia, különösen akkor, amikor a Friedmann-féle liberális gazdaságpolitikának már Nyugaton is leáldozott. Mindenki keresi a szociális biztonság megteremtésének új útját, új politika lehetőségeit. Ezért is vetettem fel korábban, hogy alkotmányban rögzítsük, az állam mennyiben tartozik felelősséggel polgáraiért. Több száz település van, ahol a munkanélküliség húszszázalékos, s közel s távol nincs munkahely.

- A hivatalos kormányzati politika viszont öngondoskodásról, versenyről beszél. Mit lehet így tenni?

- Valóban nehéz teljes egészében szolidaritáselvűnek vallani egy olyan politikát, amely az egészségügyben és az oktatásban a liberalizációt tartja elsődlegesnek. Először meg kellene teremteni azt a fizetőképes keresletet, amely a rajtvonalhoz enged állni. Ma a szegénységben élők négy százaléka tud diplomát szerezni. Így képtelenség áttörni az egyes rétegek között lévő falakat. Ezt nem felismerni zsákutcás politika.

- Eszerint nem ért egyet a reformokkal?

- Egyetértek a változtatásokkal. Azzal, hogy számos terület áthangolását kell elvégezni, igazgatásban, államháztartásban, sőt az egészségügyben és az oktatásban is. De nem mindegy, hogy kizárólag liberalizálunk, avagy modernizálunk, biztosítva az esélyegyenlőséget. Hozzálátni pedig akkor érdemes, ha megvan a kellő társadalmi támogatottság. Az sem mindegy, hogy a változtatás eredményeit jól be tudjuk-e mutatni. Orvosi ló a kórházi átalakítás ügye. Baranyai képviselőként nehéz azt mondanom, hogy akár csak egy kórházat is zárjanak be, amikor emberek veszítik el a munkahelyüket. Ráadásul olyan régióról van szó, amely nehezen megközelíthető. Ezért is fontos, hogy például az Európa kulturális fővárosát elérő M6-os mielőbb megépüljön. Pécs ennek hiányában olyan, mint a gyertya kanóc nélkül.

- Nem tudná mindezt hatékonyabban képviselni párttisztségben? Nem fél attól, hogy "kivonulása" következtében elfogy ön körül a levegő?

- Nem gondolom így. Sőt a frakción belül létrehoztunk egy Fenntartható Fejlődés nevű, nagyjából huszonöt fős munkacsoportot, amely gazdasági, szociális, ökológiai kérdésekkel foglalkozik. A jogalkotásnál szeretnénk a már vázolt baloldali értékelvű gondolkodást érvényesíteni. De az MSZP-ben jó néhány tagozat, platform munkájában részt veszek. Nem mindig a pozíció a meghatározó.

- Akkor azt sem bánja, hogy nem ön lett a Baranya megyei pártelnök?

- A média mindenesetre érdekesen tálalta az ügyet. Pedig párttársaim egyértelműen fogalmaztak: nekik az a fontos, hogy én az országos politikában tegyem a dolgom. Ugyanakkor az a Tasnádi Péter lett a megyei elnök, akit a pécsi polgármesteri poszt elnyerésében én is támogattam. Mi nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Számomra az egyik fontos cél Pécs és Baranya felzárkóztatása.

- Ebben az ottani SZDSZ is segíti. Mit szól ahhoz, hogy Wekler Ferencék tagtoborzóba kezdtek a térségben?

- Én jó társra találtam Wekler Ferencben. Néhány éve baranyai képviselőkként jól együtt tudtunk működni. Remélem, nem haragszik meg, ha azt mondom, ő buldog módjára viszi majd végig az M6-os ügyét, a pólusprogramot, s én ebben támogatni fogom. 2009 végére szeretném, hogy mindez megvalósuljon, s meglegyen az a csaknem kétszázmilliárd forint, amely a megye és a város gazdálkodásához szükséges. Másik fontos célom a hárommillió létminimum alatt élő segítése. A rendszert úgy kell átalakítani, hogy azt a bizonyos ollót zárni tudjuk. Az emberek ne érezzék úgy, hogy lelökték őket a Taigetoszról.

- De még mindig nem világos, hogyan tudnák érdemben befolyásolni a kormányzati politikát.

- Például a jogalkotásban. Aprónak tűnő lépésekben is. Érvényesíteni kell a baloldali értékeket akár az államháztartási rendszer átalakításában, az adózás módosításában. És hogyan lehet ezt a kiigazítás és konvergenciaprogram közepette megtenni? Kiindulópontként le kell szögeznünk: a gazdaság csak eszköz arra, hogy a társadalomban is egyensúlyt teremtsünk. Örülök, hogy a miniszterelnök ciklusindító beszédében szó volt a szociális piacgazdaságról. Én már ökoszociális piacgazdaságról beszélnék, hiszen az éghajlatváltozás globális kihívásai közepette élünk.

- A politikai elit viszont napi csatározásokkal van elfoglalva: kordonbontás, Teve utcai lövöldözés. Hogyan lehet ebből kitörni?

- Sajnos a látványpolitizálás uralja az országot. Tudom, a Teve utcai lövöldözés után az ország nem ugyanaz, mint előtte. Ugyanezt éreztem az ősszel is. Megint átléptünk egy Rubicont. De nekünk a közjót kell szolgálnunk, s a politikát tartalommal megtöltenünk. Ehhez azonban partnerek is kellenek. Ezért is szervezem az ötpárti konzultációkat, tárgyalásokat a civilekkel, egyházak, szakszervezetek képviselőivel. Igyekszem összegyűjteni azt a "szellemi felsőházat", amely segíthet ebből kitörni. De a történtekért a média is felelős. Mindnyájunknak észbe kell kapnunk: hova vezet ez a spirál? Ha nem vigyázunk, olyan radikalizálódáshoz, amelytől okkal félhetünk.