Az Országgyűlés Elnöke
Miután négy esztendőt töltött el alelnökként a pulpituson, 2002. május 15-én az Országgyűlés elnökévé választották. A parlament első női elnöke Vass Istvánné volt, a gyengébbik nem második képviselője pedig Szili Katalin.
A parlamenti elnök meglehetősen széles jogkörét - amely az Országgyűlés jogai gyakorlásának biztosításától egészen a kitüntető cím, díj, oklevél, plakett alapításáig és adományozásáig terjed - a Házszabály 19. §-a tartalmazza.
Az Országgyűlés elnökeként is egyik legfőbb céljának tekinti a politikai "közös hang" megtalálását, különös tekintettel a mai magyar politikai közéletet jellemző széthúzásra, a kölcsönös egymásra mutogatásra.
Szili Katalin meggyőződése, hogy számos kérdésre nincs jobboldali vagy baloldali válasz, sok esetben kizárólag a közös megoldásra törekvés segíthet. Ha hangoztatjuk, hogy Magyarország mindannyiunké, ezzel azt is akarjuk mondani, hogy mindaz, ami múltunkból reánk hagyományozódott, osztatlan, sőt oszthatatlan vagyonunk.
Oszthatatlan, mert saját kárunkon tanultuk meg, hogy a történelem nem különíthető el vállalt és titkolt, megtagadott örökségre, mert a múltat nem lehet végképp eltörölni. Hanem - a költő tanácsa szerint - be kell vallani. Ez az egyetlen módja annak, hogy meghaladjuk magunkban azt, ami meghaladásra ítéltetett. Ez csak őszintén, becsületesen, hiteles módon történhet.
Az elmúlt bő másfél évszázad történelmi fordulatai gyakran kényszerítették az egymást váltó nemzedékeket elődeik megtagadására. Ebből súlyos, máig ható identitászavar keletkezett, ami generációk lelki egészségét károsította.
Bár nálunk nagy hagyománya van a historizálásnak, nem szabad a múltat egymás kirekesztésére felhasználni. Ez a manapság is sajnálatosan divatozó gyakorlat - eltekintve a közvetlen károkozástól, az adott-kapott sebektől - sérti, lealacsonyítja mindazt, amit ezer esztendőn át őseinktől kaptunk.
|
